View Larger Map

Vizsgaidőszak

Mivel vizsgaidőszak volt az elmúlt pár héten rengeteg film került megnézésre (nem beszélni magyartot jól):

Bandits
Stick it
Leap Year
Get Smart
Bronson*****
The invention of lying*
The men who stares at goats
Wall street*
Youth in revolt

Bővebben a filmekről kicsit később (vagy soha) egyelőre annyit, hogy a *al jelölt filmek jók voltak és mármár kötelező darabok. Ja és a nemhivatalos, "kiadó" Jaybob.

Jó szórakozást!

Több mint egy év

Nagy lendülettel kezdtünk nagy tervek nagy szándékok... és ahogy az lenni szokott utána mégnagobb csönd. De most mivel teljesen másal kéne foglalkoznom úgy döntöttem hogy folytatom a blogot. valószínüleg egyedül... tehát lássuk mit történt mostanában

Erotika Woody Allen Vicky Cristina Barcelonájában

Woody Allenről úgy hírlik, hogy ő az a tipikus neurotikus figura. Nos, ha értelmi zavarokban nem is, érzelmiekben biztosan nincs hiány Woodynál. Az élet, az érzelmek, a szerelem, a szex értelmére keresi a választ. A Vicky Cristina Barcelonában pedig azt a választ kapjuk, miszerint: „Az élet élvezetéhez el kell fogadnunk, hogy az életnek nincs értelme.”.

Az 1935. december 1-jén született rendezőt, írót, humoristát csak neurotikus New York-inak hívják. Miután lerágta az összes filmes ötletcsontjáról a húst, elhagyta New Yorkot és Londonban kezdett el forgatni. Londont megunván a választása Spanyolországra esett. Ezzel kapcsolatban több nyilatkozatot is tett: „Amikor nekifogtam a forgatókönyvnek, végig arra törekedtem, hogy Barcelona egy külön személyisége legyen a történetemnek. Tisztelegni akartam egyik kedvenc városom előtt, ráadásul Spanyolország már régóta a szívem csücske. Ez a szépség és az érzékenység városa telis-teli romantikával. Egy ehhez hasonló sztori csakis olyan városban eshet meg, mint Barcelona vagy Párizs.”

Barcelonán kívül még Oviedoban és Aviés-ben is forgattak, hiszen ezek a városok is ontják magukból a romantikát. A spanyolok egyébként is nagy csábító hírében állnak. Nincs ez másképp Juan Antonioval (Javier Bardem) sem, aki a spanyol macsótípus megtestesítője a filmben.

A két lány: Vicky (Rebeca Hall) és Cristina (Scarlett Johansson) nyaralni indulnak 2 hónapra Barcelonába Vicky rokonaihoz. Vicky a katalán kultúrát tanulmányozná, Cristina azonban az igaz szerelmet és a kalandot keresi. Az erotikus töltet ebben a filmben szerintem ott kezdődik, mikor a 2 hölgy elmegy kiállításra, és Cristina meglátja Juan Antoniot. Ekkor megcsillan az a bizonyos fény a szemében, ami a nőknél akkor kezdődik, mikor elkezdenek érdeklődni az elérhetetlennek tűnő, ám annál sármosabb férfi iránt. Az este úgy alakul, hogy Antonio felajánl egy utat Oviedoba (persze magángéppel) es fakultatív szeretkezési lehetőséget Vickynek és Cristinának. Vicky természetesen ellenzi a dolgot, hisz jegyben jár egy nagyon gazdag és nagyon amerikai férfival. Végülis beadja a derekát ő is, de csak városnézés céljából. Mikor elérkezik az este, Juan Antonio rákérdez a lényegre, melyik lány szeretne felmenni hozzá a szobába borozgatás után. Vicky nem, evidens, azonban Cristina nagyon is, és lányos bájjal bejelnti, hogy ez esetben Juan Antonionak el kell csábítania őt. Forró csók immár Juan Antonio szobájában, majd Cristina rosszul lesz, gyomorfekély. Maradt tehát egy Vickynk, akit megkér a hódító spanyol, kísérje el édesapjához. Az édesapa egyébként Woody Allen szócsöve is lehetne, csakúgy, mint a narrátor, aki az egész filmet végigmeséli, mint egy kívülálló, ám nagyon is a két főszereplőnő lelkébe lát; tudatja velünk érzelmeiket, vágyaikat.

Az estét Vicky és Juan Antonio együtt tölti, vacsora, bor, majd a szintén spanyol macsó flamencogitárost hallgatják játszani kettesben. Az együttlét meglehetősen romantikusra sikerül, majd a jelenet egy olyan képpel zárul, ahol lelassítva a két szereplő eltűnik a fák lombja alatt. Ez persze mindenkinek nyilvánvaló, hogy ez egy szeretkezésre utal; íme tehát a romantikus és egyben erotikus, meg nem mutatott szeretkezés. Vicky ezek után kerüli Juan Antoniot, miközben Cristina összeköltözik vele. Erotikus jelenetben nincs hiány, földön szeretkezés, forró csókok. Szenvedély, költészet, fotózás, művészlelkek. Egyik szeretkezésük alkalmával azonban megjelenik Juan Antonio exfelesége, María Elena (Pénelopé Cruz), egy elvetemült, őrült és beteges figurát alakít, aki öngyilkossági kísérlete miatt a férfihoz költözik. Ekkor gabalyodnak végképp össze a szálak, hiszen María Elena és Juan Antonio kapcsolata se-veled-se-nélküled kapcsolat, de közben persze Cristina még ott él velük. Ekkor csúcsosodik ki az erotika a filmben.

A szerelmi háromszögben a két nő nem csak a férfiért él-hal, hanem egymásért is, ami valamifajta szexuális devianciaként is felfogható. Élik életüket hármasban, María Elena olykor Cristinával, Cristina Juan Antonioval, egyik jelenetben pedig egy hármas csóktengernek lehetünk szemtanúi. Cristina erről úgy beszél Vickynek és férjének, mintha egy izgalmas kaland lenne az egész. És valóban, az is, azzal a különbséggel, hogy szerintem ő hosszabb távra tervezte a kapcsolatot. Festegetnek, szeretkeznek, és hihetetlenül szabadok.

Vicky közben Juan Antonio társaságát élvezi egy forró csók és szenvedélyes dialógus közben, persze María Elena is ekkor őrül meg, elkezd lövöldözni, és a film gyakorlatilag véget is ér. María Elena és Juan Antonio újra szétmennek, hiszen Cristina volt a hiányzó láncszem az életükben, ami összetartotta őket, és most ő is elment.

Allen az aktust magát sosem mutatta a filmben, ellenben sejtetett és azt leplezetlenül megmutatta, milyen két gyönyörű nő kapcsolata, akiket egy férfi köt össze lelkileg. A filmmel és a bemutatott szerelemmel kapcsolatban ezt nyilatkozta: „Nem mély üzeneteket akartam közölni a szerelemről, de ha tényleg élő karaktereket teremtünk, és hagyjuk, hogy kapcsolatba kerüljenek egymással, a következtetéseket már úgyis a nézők fogják levonni.”.

Scarlet Johansson hozza lányos báját, impulzív és mindenre nyitott, ami kalandossá teszi a mindennapjait. Visszatérő szereplő Allen filmjeiben (Match Point, Füles), hiszen varázslatos mosolyával, az őt körülölelő bájjal és szőke fürtjeivel mindenkit elkápráztat. Filmbeli jellemét Vicky mondja el: „…mert agyilag kamasz és romantikus lélek, ezért önpusztító; tehát egy röpke pillanatnyi szenvedélyért teljesen, de teljesen megfeledkezik minden lehetséges felelősségéről.”.

Juan Antoniot megtestesítő Javier Bardemről a következőket mondta a rendező: „Talán ő az egyetlen színész a világon, akit el tudtam képzelni erre a szerepre. Egy spanyol ajkú színészre volt szükségem, aki úgy tud lehengerlően karizmatikus és szexi lenni, hogy közben konvencionálisan szép legyen, és közben mélységei is vannak. Több filmjét is láttam, és rajongtam a munkáiért. Szerettem volna vele dolgozni, de nem tudtam, hogy össze-e jön az életem során valaha.”.

Saját véleményem szerint a filmnek az az egyetlen hibája, hogy a rendező nem engedi a színészeket kibontakozni, túlságosan karakterisztikusak a figurák, habár a María Elenát megtestesítő Pénelopé Cruz igencsak kikiabálhatta magát a forgatáson. Pénelopé Cruznak egyébként is megvan az a spanyolos, szenvedélyes, egzotikus és erotikus jelleme.

A sablonos, ellentétes szerepek ellenére a színészgárda kiváló, és a film mélyen elgondolkodtat minket, hogy mi éri meg a különböző áldozatok árán az életben. Hogyan lehetünk boldogok (ha csak két kerek hónapra), és hogy ha egy úttól várjuk, hogy életünk megváltozzon, az még nem jelenti azt, hogy mi is meg fogunk változni.

A konklúzió tehát az, hogy a szerelem keresése lehetséges, megtalálása már nemigen. Igaz szerelem pedig nincs, hisz a szerelem múlandó, az erotika, a testi kapcsolat (legyen hetero-, homo-, biszexuális bárki) állandó.

Cigányút (Choke)

A magyar cím szokás szerint erősen félrevezető lehet, bár kivételesen nem a magyar filmforgalmazóknak, hanem a tréfás magyar szóképzésnek köszönhetően. A cigányút - eredeti címén Choke - ugyanis Chuck "Fight Club" Palahniuk regényéből készült, és egy szexfüggő , cinikus alakról, Viktor Manziniről szól, aki mindig szándékosan félrenyel az étteremben, hogy megmentői kiélhessék altruista ösztöneiket, főleg zsebpénzosztás tekintetében. Viktor egyébként főállásban sem egy atomfizikus: skanzenfaluban alakítja a 18. századi ír parasztot szintén szexmániás haverjával, akinek legnagyobb tragédiája, hogy grafikusként mindent szebbre rajzol, mint amilyen.

Viktornak apából túl kevés, anyából túl sok jutott, előbbiből mennyiségi, utóbbiból pedig minőségi értelemben. A főhős - egyébként sem komplett de legalább túlvédő - anyjával főleg a feedbackekben ismerkedhetünk meg amelyekben a nevelőszülőtől nevelőszülőig vándorló kis Viktort urbánus túlélőtechnikákra tanítja, miközben érzelmi zsarolással láncolja tökéletesen magához. Nem csoda, hogy a harmincas éveiben járó főszereplő ennyire degenerált lett.
Viktor Manzini pszichodámája tehát ez a film, akinek minden oka megvan gyűlölni az anyját, mégis az ő szolgálatába állítja egész életét. Hiszen még a pénzkereset előbb felvázolt agyalágyult módjával is Alzheimer kórossá váló anyjának kezelését finanszírozza.
Ebbe a díszletbe toppan be a feltűnően csinos új doktornő, dr. Paige Marshall, aki közvetítőnek ajánlkozik anya és fia között, hogy sikerüljön kideríteni Viktor valódi apjának a kilétét. A doktornő végül olyan felfedezésre jut, ami a Da Vinci kódhoz hasonlatos botrányt robbanthatott volna ki... ha ez egy jó film lenne.
De ez sajnos nem mondható el róla, és ezért csak részben a rendező a ludas, (bár sokkal innovatívabbnak kellett volna lennie) a hibát inkább Palahniuk könyvében kell keresnünk. A hülye nevű író a Fight Club óta egyre görcsösebben szeretne polgárpukkasztani, ami sajnos nem sikerül neki. A minél bizarrabb díszletek felállítása még jól megy, de a történet már nagyon nyögvenyelős, és nem is túl izgalmas. A filmben alkalmazott narrációról pedig már az "Adaptáció" óta tudjuk, hogy a gyengék fegyvere :) Manapság minden okos(kodó) történetében kell egy hátezmindentmegváltoztat csavar is, talán a "Közönséges búnözők" óta, amit én már kicsit unok. Különönösen, hogy a Cigányútban ez annyira felesleges, mesterkélt és érdektelen, hogy ennél rosszabb befejezést nehéz lett volna megalkotni (biztos szorított a kiadói szerződésben lefixált határidő...)
Sajnos a könyvben található legötletesebb poénok nem kerültek be a filmbe (egy csimpánzzal a seggébe sültgesztenyét dugdostató tarzanruhás hájfej, meg az anya pornóhipnotizőri állása)
A főszereplő (Sam Rockwell) alakítása azonban nekem furcsamód tetszik, és bár a történet nem is áll össze, meg elég lagymatag, a karakterek jelleme tűrhetően kidolgozott.

6 és negyed / 10

Gettómilliomos

Főszereplőnk, a mumbay-i nyomornegyedből származó teahordó srác sem nem okos, sem nem szép, tehetsége sincs igazából semmihez. Élete csupa szívás, ám ez nem szegi kedvét, hogy egy jobb életről álmodjon. Ezért jutalma egy hiba a mátrixban, aminek következtében életének minden meghatározó mozzanata válasz a Legyen Ön is Milliomos egy-egy kérdésére. Az indiai vágóistvánnak gyanús lesz a fél analfabéta fiú magabiztos szereplése, ezért a biztonság kedvéért sittre juttatja. Persze a film Smith ügynökei - a helyi zsaruk - nem szeretik a metafizikai handabandát ezért hősünket kínvallatással próbálják szóra bírni, aki Jung szinkronicitás elméletének felszínes ismertetése helyett konok hallgatásba burkolózik. Végül mégis elmeséli, hogy a kérdésekre életében mikor és hol kapta meg a választ, így derül fény a fiú kegyetlen - ám Indiában korántsem egyedülálló - élet történetére.

A "Gettómilliomos" legnagyobb erénye, hogy a feszültséget folyamatosan fenn tudja tartani, így a film végéig nagyon pörög a cselekmény. Ez főleg abból áll, hogy egyik sokkból esünk a másikba. Ezzel el is jutottunk a film másik nagy erényéhez a naturalizmushoz, amivel a mumbay-i legalsóbb népréteg kegyetlen mindennapjait mutatja be. Ez a népréteg egyébként a város népességének 55 (!) százalékát teszi ki, ami több mint tízmillió nyomorban élő embert jelent. Ezeket az nyomorban élő embereket a legautentikusabb színészek, a nyomorban élő emberek játsszák el, így a rendezőnek még nagyobb erőfeszítéseket kellett tennie, hogy ilyen profi minőségű alkotással álljon elő. Danny Boyle megérdemelte az Oszkárt, még az idei nagyon erős mezőnyben is. A történet szövés és az operatőri munka is rendben van, nem beszélve a remek aláfestő zenéről.

A következő autentikus mumbay-i filmig 2011-ig vagy még tovább kell várni, akkor mutatják ugyanis be a Shantaram c. filmet, aminek a könyv változatát Indiában minden második turista hátizsákjában megtalálhatjuk.
Tudom, hogy divat fikázva kritizálni, de én felvállalom, hogy nekem nagyon tetszett a film, és tőlem megkapja a 10/10-et.

Láttuk (review)

Layer Cake (2004) imdb:7.4
Torta

"One more thing young man: always remember the art of good business is being a good middleman."
Esetünkben pedig az említett good middleman (jó elosztó) pedig nem más, mint Daniel (csücsörítős James Bond) Craig. Igen jólolvastad a legutóbbi 007-est játszó figurát ismerhetjük egy kicsit másképp a Layer Cake-ben, még pedig egy droghálózat szerves részeként éli békés mindennapjait. Már éppen a pénzben dúskáló nyugdíjas, bűnözésmentes éveit tervezgeti a jó matekos 30-as főhős amikor a dolgok precíz egyensúlya hirtelen felborul és óriási káosszá alakítja az addig idilli drogbizniszt. Az események lavinaként dagasztják a konfliktust és olykor fogalma sincs a nézőnek, hogy éppen mi miért történik valamint, hogy problémák mikornak talál megoldásra de semmi pánik szépen lassan összeáll a kép. Különös hangsúlt fektetnék a lassú szóra mert habár televan történéssel a film a pörgős akciójelenetknek híján van, nemúgy a szereplőnek hiszen kapkodhatjuk majd a fejünket Daniel Craig "kollégái" között (bravúros szereposztás). Jah és persze mindeki szeretne egy szeletet a Tortából. :)

Remek film, szórakoztató, és csavarokkal teli nem utolsó dolog egy más szemszögből látni Daniel-t 7.4 korrekt.