Viktornak apából túl kevés, anyából túl sok jutott, előbbiből mennyiségi, utóbbiból pedig minőségi értelemben. A főhős - egyébként sem komplett de legalább túlvédő - anyjával főleg a feedbackekben ismerkedhetünk meg amelyekben a nevelőszülőtől nevelőszülőig vándorló kis Viktort urbánus túlélőtechnikákra tanítja, miközben érzelmi zsarolással láncolja tökéletesen magához. Nem csoda, hogy a harmincas éveiben járó főszereplő ennyire degenerált lett.
Viktor Manzini pszichodámája tehát ez a film, akinek minden oka megvan gyűlölni az anyját, mégis az ő szolgálatába állítja egész életét. Hiszen még a pénzkereset előbb felvázolt agyalágyult módjával is Alzheimer kórossá váló anyjának kezelését finanszírozza.
Ebbe a díszletbe toppan be a feltűnően csinos új doktornő, dr. Paige Marshall, aki közvetítőnek ajánlkozik anya és fia között, hogy sikerüljön kideríteni Viktor valódi apjának a kilétét. A doktornő végül olyan felfedezésre jut, ami a Da Vinci kódhoz hasonlatos botrányt robbanthatott volna ki... ha ez egy jó film lenne.
De ez sajnos nem mondható el róla, és ezért csak részben a rendező a ludas, (bár sokkal innovatívabbnak kellett volna lennie) a hibát inkább Palahniuk könyvében kell keresnünk. A hülye nevű író a Fight Club óta egyre görcsösebben szeretne polgárpukkasztani, ami sajnos nem sikerül neki. A minél bizarrabb díszletek felállítása még jól megy, de a történet már nagyon nyögvenyelős, és nem is túl izgalmas. A filmben alkalmazott narrációról pedig már az "Adaptáció" óta tudjuk, hogy a gyengék fegyvere :) Manapság minden okos(kodó) történetében kell egy hátezmindentmegváltoztat csavar is, talán a "Közönséges búnözők" óta, amit én már kicsit unok. Különönösen, hogy a Cigányútban ez annyira felesleges, mesterkélt és érdektelen, hogy ennél rosszabb befejezést nehéz lett volna megalkotni (biztos szorított a kiadói szerződésben lefixált határidő...)
Sajnos a könyvben található legötletesebb poénok nem kerültek be a filmbe (egy csimpánzzal a seggébe sültgesztenyét dugdostató tarzanruhás hájfej, meg az anya pornóhipnotizőri állása)
A főszereplő (Sam Rockwell) alakítása azonban nekem furcsamód tetszik, és bár a történet nem is áll össze, meg elég lagymatag, a karakterek jelleme tűrhetően kidolgozott.
6 és negyed / 10
Viktor Manzini pszichodámája tehát ez a film, akinek minden oka megvan gyűlölni az anyját, mégis az ő szolgálatába állítja egész életét. Hiszen még a pénzkereset előbb felvázolt agyalágyult módjával is Alzheimer kórossá váló anyjának kezelését finanszírozza.
Ebbe a díszletbe toppan be a feltűnően csinos új doktornő, dr. Paige Marshall, aki közvetítőnek ajánlkozik anya és fia között, hogy sikerüljön kideríteni Viktor valódi apjának a kilétét. A doktornő végül olyan felfedezésre jut, ami a Da Vinci kódhoz hasonlatos botrányt robbanthatott volna ki... ha ez egy jó film lenne.
De ez sajnos nem mondható el róla, és ezért csak részben a rendező a ludas, (bár sokkal innovatívabbnak kellett volna lennie) a hibát inkább Palahniuk könyvében kell keresnünk. A hülye nevű író a Fight Club óta egyre görcsösebben szeretne polgárpukkasztani, ami sajnos nem sikerül neki. A minél bizarrabb díszletek felállítása még jól megy, de a történet már nagyon nyögvenyelős, és nem is túl izgalmas. A filmben alkalmazott narrációról pedig már az "Adaptáció" óta tudjuk, hogy a gyengék fegyvere :) Manapság minden okos(kodó) történetében kell egy hátezmindentmegváltoztat csavar is, talán a "Közönséges búnözők" óta, amit én már kicsit unok. Különönösen, hogy a Cigányútban ez annyira felesleges, mesterkélt és érdektelen, hogy ennél rosszabb befejezést nehéz lett volna megalkotni (biztos szorított a kiadói szerződésben lefixált határidő...)
Sajnos a könyvben található legötletesebb poénok nem kerültek be a filmbe (egy csimpánzzal a seggébe sültgesztenyét dugdostató tarzanruhás hájfej, meg az anya pornóhipnotizőri állása)
A főszereplő (Sam Rockwell) alakítása azonban nekem furcsamód tetszik, és bár a történet nem is áll össze, meg elég lagymatag, a karakterek jelleme tűrhetően kidolgozott.
6 és negyed / 10