Woody Allenről úgy hírlik, hogy ő az a tipikus neurotikus figura. Nos, ha értelmi zavarokban nem is, érzelmiekben biztosan nincs hiány Woodynál. Az élet, az érzelmek, a szerelem, a szex értelmére keresi a választ. A Vicky Cristina Barcelonában pedig azt a választ kapjuk, miszerint: „Az élet élvezetéhez el kell fogadnunk, hogy az életnek nincs értelme.”.
Az 1935. december 1-jén született rendezőt, írót, humoristát csak neurotikus New York-inak hívják. Miután lerágta az összes filmes ötletcsontjáról a húst, elhagyta New Yorkot és Londonban kezdett el forgatni. Londont megunván a választása Spanyolországra esett. Ezzel kapcsolatban több nyilatkozatot is tett: „Amikor nekifogtam a forgatókönyvnek, végig arra törekedtem, hogy Barcelona egy külön személyisége legyen a történetemnek. Tisztelegni akartam egyik kedvenc városom előtt, ráadásul Spanyolország már régóta a szívem csücske. Ez a szépség és az érzékenység városa telis-teli romantikával. Egy ehhez hasonló sztori csakis olyan városban eshet meg, mint Barcelona vagy Párizs.”
Barcelonán kívül még Oviedoban és Aviés-ben is forgattak, hiszen ezek a városok is ontják magukból a romantikát. A spanyolok egyébként is nagy csábító hírében állnak. Nincs ez másképp Juan Antonioval (Javier Bardem) sem, aki a spanyol macsótípus megtestesítője a filmben.
A két lány: Vicky (Rebeca Hall) és Cristina (Scarlett Johansson) nyaralni indulnak 2 hónapra Barcelonába Vicky rokonaihoz. Vicky a katalán kultúrát tanulmányozná, Cristina azonban az igaz szerelmet és a kalandot keresi. Az erotikus töltet ebben a filmben szerintem ott kezdődik, mikor a 2 hölgy elmegy kiállításra, és Cristina meglátja Juan Antoniot. Ekkor megcsillan az a bizonyos fény a szemében, ami a nőknél akkor kezdődik, mikor elkezdenek érdeklődni az elérhetetlennek tűnő, ám annál sármosabb férfi iránt. Az este úgy alakul, hogy Antonio felajánl egy utat Oviedoba (persze magángéppel) es fakultatív szeretkezési lehetőséget Vickynek és Cristinának. Vicky természetesen ellenzi a dolgot, hisz jegyben jár egy nagyon gazdag és nagyon amerikai férfival. Végülis beadja a derekát ő is, de csak városnézés céljából. Mikor elérkezik az este, Juan Antonio rákérdez a lényegre, melyik lány szeretne felmenni hozzá a szobába borozgatás után. Vicky nem, evidens, azonban Cristina nagyon is, és lányos bájjal bejelnti, hogy ez esetben Juan Antonionak el kell csábítania őt. Forró csók immár Juan Antonio szobájában, majd Cristina rosszul lesz, gyomorfekély. Maradt tehát egy Vickynk, akit megkér a hódító spanyol, kísérje el édesapjához. Az édesapa egyébként Woody Allen szócsöve is lehetne, csakúgy, mint a narrátor, aki az egész filmet végigmeséli, mint egy kívülálló, ám nagyon is a két főszereplőnő lelkébe lát; tudatja velünk érzelmeiket, vágyaikat.
Az estét Vicky és Juan Antonio együtt tölti, vacsora, bor, majd a szintén spanyol macsó flamencogitárost hallgatják játszani kettesben. Az együttlét meglehetősen romantikusra sikerül, majd a jelenet egy olyan képpel zárul, ahol lelassítva a két szereplő eltűnik a fák lombja alatt. Ez persze mindenkinek nyilvánvaló, hogy ez egy szeretkezésre utal; íme tehát a romantikus és egyben erotikus, meg nem mutatott szeretkezés. Vicky ezek után kerüli Juan Antoniot, miközben Cristina összeköltözik vele. Erotikus jelenetben nincs hiány, földön szeretkezés, forró csókok. Szenvedély, költészet, fotózás, művészlelkek. Egyik szeretkezésük alkalmával azonban megjelenik Juan Antonio exfelesége, María Elena (Pénelopé Cruz), egy elvetemült, őrült és beteges figurát alakít, aki öngyilkossági kísérlete miatt a férfihoz költözik. Ekkor gabalyodnak végképp össze a szálak, hiszen María Elena és Juan Antonio kapcsolata se-veled-se-nélküled kapcsolat, de közben persze Cristina még ott él velük. Ekkor csúcsosodik ki az erotika a filmben.
A szerelmi háromszögben a két nő nem csak a férfiért él-hal, hanem egymásért is, ami valamifajta szexuális devianciaként is felfogható. Élik életüket hármasban, María Elena olykor Cristinával, Cristina Juan Antonioval, egyik jelenetben pedig egy hármas csóktengernek lehetünk szemtanúi. Cristina erről úgy beszél Vickynek és férjének, mintha egy izgalmas kaland lenne az egész. És valóban, az is, azzal a különbséggel, hogy szerintem ő hosszabb távra tervezte a kapcsolatot. Festegetnek, szeretkeznek, és hihetetlenül szabadok.
Vicky közben Juan Antonio társaságát élvezi egy forró csók és szenvedélyes dialógus közben, persze María Elena is ekkor őrül meg, elkezd lövöldözni, és a film gyakorlatilag véget is ér. María Elena és Juan Antonio újra szétmennek, hiszen Cristina volt a hiányzó láncszem az életükben, ami összetartotta őket, és most ő is elment.
Allen az aktust magát sosem mutatta a filmben, ellenben sejtetett és azt leplezetlenül megmutatta, milyen két gyönyörű nő kapcsolata, akiket egy férfi köt össze lelkileg. A filmmel és a bemutatott szerelemmel kapcsolatban ezt nyilatkozta: „Nem mély üzeneteket akartam közölni a szerelemről, de ha tényleg élő karaktereket teremtünk, és hagyjuk, hogy kapcsolatba kerüljenek egymással, a következtetéseket már úgyis a nézők fogják levonni.”.
Scarlet Johansson hozza lányos báját, impulzív és mindenre nyitott, ami kalandossá teszi a mindennapjait. Visszatérő szereplő Allen filmjeiben (Match Point, Füles), hiszen varázslatos mosolyával, az őt körülölelő bájjal és szőke fürtjeivel mindenkit elkápráztat. Filmbeli jellemét Vicky mondja el: „…mert agyilag kamasz és romantikus lélek, ezért önpusztító; tehát egy röpke pillanatnyi szenvedélyért teljesen, de teljesen megfeledkezik minden lehetséges felelősségéről.”.
Juan Antoniot megtestesítő Javier Bardemről a következőket mondta a rendező: „Talán ő az egyetlen színész a világon, akit el tudtam képzelni erre a szerepre. Egy spanyol ajkú színészre volt szükségem, aki úgy tud lehengerlően karizmatikus és szexi lenni, hogy közben konvencionálisan szép legyen, és közben mélységei is vannak. Több filmjét is láttam, és rajongtam a munkáiért. Szerettem volna vele dolgozni, de nem tudtam, hogy össze-e jön az életem során valaha.”.
Saját véleményem szerint a filmnek az az egyetlen hibája, hogy a rendező nem engedi a színészeket kibontakozni, túlságosan karakterisztikusak a figurák, habár a María Elenát megtestesítő Pénelopé Cruz igencsak kikiabálhatta magát a forgatáson. Pénelopé Cruznak egyébként is megvan az a spanyolos, szenvedélyes, egzotikus és erotikus jelleme.
A sablonos, ellentétes szerepek ellenére a színészgárda kiváló, és a film mélyen elgondolkodtat minket, hogy mi éri meg a különböző áldozatok árán az életben. Hogyan lehetünk boldogok (ha csak két kerek hónapra), és hogy ha egy úttól várjuk, hogy életünk megváltozzon, az még nem jelenti azt, hogy mi is meg fogunk változni.
A konklúzió tehát az, hogy a szerelem keresése lehetséges, megtalálása már nemigen. Igaz szerelem pedig nincs, hisz a szerelem múlandó, az erotika, a testi kapcsolat (legyen hetero-, homo-, biszexuális bárki) állandó.
Bejegyzések
