Magyar filmek 1945-53-ban

Ahhoz, hogy megértsük ennek a korszaknak a filmjeit, tisztában kell lennünk a történelmi háttérrel, hogy milyen volt akkor Magyarország vezetése, kik irányították az országot és ez a vezetés mit követelt az emberektől.

A második világháború után Magyarország szovjet fennhatóság alá került, így nagy esélye volt a kommunista pártnak, hogy koalíciót kössön a választásokat megnyerő Független Kisgazdapárttal. Miután megszerezték a belügyi tárcát a kommunisták, elkezdték kiszorítani a kisgazdákat a pártból, ami persze azt eredményezte, hogy a végén Rákosi Mátyás került az ország élére.

Ebben a koalíciós időszakban a filmipar államosítása átmeneti korszak volt egészen 1948-ig. A gyártó bázis állami kézben volt, a stúdiót és különböző felszereléseket pedig bérbe lehetett venni. Azonban már az 1940-es évek második felére is jellemző volt, hogy egyes koalíciós pártok jelentkeztek egy-egy film elkészítésére, amelyben a saját ideológiájukat fogalmazhatták meg és ezeket mutathatták be a népnek, a nézőknek.

1948. március 21-én a magyar filmszakmában fordulat következett: államosították a filmipart. Ezután a központi vezetés írta elő, hogy milyen filmet készítsenek, mi legyen a téma, milyen ideológiát kelljen megjeleníteni a filmen. Ezek a filmek egy sémára épülnek, gyakori téma a mezőgazdaság átszervezése, ipari termelés növelése, szabotőrök leleplezése, kommunista vezetők dicsőítése.

Első film, ami ilyen paraszti témájú film, a Talpalatnyi föld Bán Frigyestől. Ez volt az államosított magyar filmgyártás első alkotása. Ebben a filmben még viszonylag nincsenek olyan erős motívumok, amelyek a szocialista eszmére emlékeztetnének. Azonban ez is egy olyan film, amely realista módon mutatja be az adott kor társadalmát, a parasztság életét. Ezeknek a filmeknek 3 fő alapmotívumuk van:

1. szegény- és gazdagparasztok (kulákok) ellentétei

2. egyéni gazdák belépése a termelőszövetkezetekbe

3. termelőszövetkezetek vezetésének hibái

Szabó Pál regénye alapján készült, mely a Lakodalom, Keresztelő, Bölcső címet viseli. A paraszti témájú filmek alapjai még irodalmi művek voltak, hiszem az 1930-as évek népi írói a regényeikkel akarták felhívni a figyelmet arra, hogy az országban a parasztság helyzete mennyire silány és hogy az ország mennyire elmaradott. A 2 főszereplő, Marika és Jóska karakterét alakító színészek Mészáros Ági és Szirtes Ádám az egész sematikus filmművészet alatt szerepet kaptak. Mészáros talán azért, mert a naivitást hitelesen elő tudja adni, Szirtes pedig karizmája és hihetetlen színészi egyénisége miatt.

A film realista, és cselekménye hagyományos, ám drámai feszültséget teremt és ezzel viszi előre a cselekményt. Juhos Mari egy zsellérlányt alakít, akit férjhez adnak szülei, hogy a vissza nem fizetett váltóért el ne vegyék a házukat. Azonban Jóska elrabolja Marikát és itt kezdődik a bonyodalom. A szülők házát elveszik, Marika babát vár, a megélhetésért dolgozik Jóska, mindenféle munkát elvállal, de még a földeken sem tudnak termelni, mert szárazság van, és kiszárad a termény. Mikor az uradalmi halastavat elvezetik a veteményesre, Jóska társát lelövik, Jóska pedig az intézőt löki le a zsilipről. A film végén a börtönbeli feliratról értesülünk, hogy Jóska 15 évnyi börtönbüntetést kapott. A filmet személy szerint lezáratlannak érzem, mert sok találgatásra ad okot. Mi lesz Marika családjával, mi lesz a babával, az életükkel, jövőjükkel, megélhetésükkel.

1948 után Révai József népművelési miniszter személyesen befolyásolta a filmkészítés mivoltját. Ő ellenőrizte a forgatókönyveket is, hiszen szerinte a forgatókönyvben a leírt szavakat sokkal egyszerűbb ellenőrizni, mint a mozgóképet. Hosszú montázsok használatát írta elő, illetve a vég nélküli dialógusokat, amelyekkel úgy gondolta, hogy meg lehet győzni a nezőközönséget.

„A sematizmus leegyszerűsíti a cselekményt, mert azt nem az élettapasztalat formálja, hanem az előzetesen kialakított szempontrendszer.”

Ilyen szempontrendszeren alapszik a Kiskrajcár és a Kis Katalin házassága is. Mind a kettő filmben Szirtes és Mészáros szerepel szintén. Ezek azonban már nem paraszti témájú, hanem munkás témájú filmek, melyek a „jelenkorban” játszódnak. Legfontosabb helyszín a gyár, és ahogy ezt a 2 filmet megnéztük, mind a kettőben a termelés a fő problematika. Úgy tűnik, mintha az előállított mennyiség 150%-a se lenne elég. Lenézik, aki csak 80%-ban teljesít. Nem ritka, hogy ezekben a sematizált filmekben gyakran látható olyan jelenet, amikor az élmunkások 120, de van hogy 200%-ot is teljesítenek. „A dolgozók a százalékok bűvöletében élnek.” A Kiskrajcárban csakúgy, mint a Kis Katalin házasságában. Gyakran szerepeltetnek fiatalokat, szerelmes párokat, akik – természetesen - az államtól kapnak lakást. Az élen járó munkások általában egymásra találnak. Ezt láthatjuk a Kiskrajcár című filmben is. Szirtes beleszeret a Mészáros alakította Kiskrajcárba egy építkezés kellős közepén. Bonyodalom akad azonban, mikor a szovjet gépek nem érkeznek meg, ám természetesen happy end a film vége, mert ugye istenítjük a szovjeteket és a magyar kommunista vezetést is.

Kis Katalin házasságában nekem a legfurcsább jelenet az újonnan kapott szerelmi fészek berendezése után volt, mikor a friss menyecske kihozza a falra felakasztandó fotókat. Először, a mai felfogásommal úgy gondoltam, hogy biztos a feleség és a férj szüleinek képei lesznek, azonban nagyon nagyot tévedtem. A két kép ugyanis Rákosit és Sztálint ábrázolta. Kinek a pap, kinek a papné, gondoltam magamban, azonban akkor még bele sem gondoltam, hogy de hát ez muszáj volt, hisz az egész film készítése az állam tulajdonában van! Máriássy Félix rendezte filmben is van persze bonyodalom, hisz a feleséggel bajok vannak, mégpedig nem teljesít 100%-ot, sőt azon felül sem. Éppen ezért ebben a filmben is éltek azzal a fordulattal, hogy az élen járó munkások készségesen segítenek a többieknek, akik kicsit le vannak maradva, vagy nem értenek a munkához. Gyakran énekelnek indulókat, amik szövege készteti is őket a munkára. (Itt jegyezném meg csak zárójelben, hogy gimnáziumi történelem tanárnőm szerint ezek az indulók, és dalocskák valóban befolyásolják az embereket, mert jókedvre és tennivágyásra készteti őket. Szerinte evezés közben egy táborban nincs is jobb, mint kommunista indulókat fújni, hogy ezzel lelkesítsék a lustábbakat is.)

Ebben a filmben még megjelenik a „Tanulni! Tanulni! Tanulni!” ideológia is, mivel Katalin tanulókörbe is jár a munkája és házimunkája mellett, mert a kommunista eszmék tanulásánál persze nincsen fontosabb, még az otthoni teendő is elpocsékolt idő. És amúgy is egy sztahanovista munkásasszonynak legyen ideje minderre, miközben a munkahelyén 200%-ot teljesít. Szilágyi Gábor szerint: „A politikának nem hús-vér hősökre, hanem egyoldalú viselkedésmintákra van szüksége, amelyekkel a néző azonosulhat, példának tekintve azokat.”.

Mindeközben persze azért élvezni lehetett ezeket a filmeket, mert a kameramozgások, és beállítások egyszerűek voltak, nem volt túl bonyolult a szerkezetük sem.

Habár Sztálin 1953-ban bekövetkezett halálakor Rákosi a miniszteri széket átadta Nagy Imrének és Révait is leváltották népművelésügyi posztjáról, az 1955-ös Körhinta című film még hatalmas sikert aratott. Sarkadi Imre írta a forgatókönyvet, saját regénye, a Kútban alapján. Fábri Zoltán rendezte, akinek sikerült egy olyan megnyerő szereplőgárdát összehoznia, hogy a film az 1956-os cannes-i nemzetközi filmfesztiválon nemzetközi sikert aratott és sokáig nagy érdeklődéssel fordultak a külföldiek a magyar filmgyártás felé. A film bonyodalmát az adja, hogy 2 generáció normái ellentétbe kerülnek egymással. Míg Mari (Törőcsik Mari) a szerelmet képviseli Mátéval (Soós Imre), addig apja Pataki (Barsi Béla) a szövetkezetből kilépvén társul Farkassal (Szirtes Ádám), akinek odaígéri a lányát; mondván „főd a főddel házasodik, ezt a törvényt akarnátok ti keresztülhúzni? Ez minden szerelemnél erősebb!”.

Az operatőr a körhintajelenetet bravúros megoldással készítette, hisz mind kívülállóként, mind pedig a főszereplők szemszögéből is latjuk az eseményeket. Olyan, mintha mi is a körhintán ülnénk. Talán ez a film legismertebb jelenete. Azonban ezt az örömöt, hogy a körhintán ülünk, baljós vége lesz, hiszen Mari apja vár lenn „minket” (azért minket, mert én úgy éreztem a jelenet közben, hogy azonosultam Marival), és ez fenyegetőleg hat ránk. Hát még az a jelenet, mikor az apa a lufit elveszi, és elereszti. Ez amolyan jelkép is lehet, hiszen a léggömb ebben a kontextusban a boldogságot jelképezi.

Egyébként Truffaut írt egy kritikát a Körhintáról, amelyben nagy elismeréssel tekint fel a film készítőire, és ezzel a világ filmkészítőinek tekintetét Magyarország felé fordította.

Ezekben a filmekben az jelenik meg, hogy az akkori vezetés hogyan próbálta verbuválni a dolgozókat. Propaganda filmeknek is méltán nevezhetnénk őket, hiszen azt hirdették, hogy hogyan kell öntudatos szocialista illetve kommunista dolgozóvá válni. Ezeket pozitív hősökkel akarták megjeleníttetni; több-levesebb sikerrel. Azonban véleményem szerint Mészáros Ági állandóan naiv megformált karakterében még az olyan elveszettek is magukra találtak, mint Kis Katalin, vagy Kiskrajcár. Éppen ezért kellettek ilyen gyenge figurák is, hogy az emberek elhiggyék, hogy ők is lehetnek kivételesek, ha rengeteget dolgoznak, ezzel megnyervén őket a rendszer számára.

Legtöbb esetben a cselekmény hitetlen, mert nem a logika viszi előre, hanem az ellentétek és párhuzamok ügyes egyvelege. Sztálin halála után azonban a filmgyártásban is lassan elkezdődtek a változások. Már a társadalmi kérdések mellett az egyén egyéb gondjaira is ráterelődött a téma. Ezek a filmek az egyének sorsairól szól, hogyan élik meg egyes napjaikat, és milyen a helyzetük.

Személy szerint ezek a filmek nekem nagyon tetszettek, de hihetetlen mértékben érezni rajtuk a kényszert és a rájuk húzott sémát. Nem egyediek, ám néhány jelenetükben mégis kiválóak és kiemelkedőek. Ennek ellenére tetszettek, néhány kivételes karakter pedig tetszett, hogy nem olyan sablonos, mint a többi. Akkoriban nehéz lehetett ellentmondani az államnak, így én is inkább csináltam volna ugyanolyan sémán alapuló filmet, mint azelőtt már százan, mint hogy egyet se készíthessek. Ilyen, ha valakit elnyomnak.

Források: http://apertura.hu/2006/tel/gelencser/index03.htm, http://www.filmtortenet.hu/object.fe53d071-b617-4dbd-bec9-46d7dbbcc23b.ivy, http://www.filmtortenet.hu/object.83440981-4e94-40cf-986b-7932494615d5.ivy.

A magyar film története a kezdetektől 1990-ig c. könyv.